Történetek
Get out! / Tűnj el!
A festmény egy kérés, egy ötlet alapján született, 2021 mrciusában, a COVID időszak idején, mikor egy újabb fertőzéshullám miatt ismét lezárták Magyarország nagy részét, bezárták az iskolákat, óvodákat, kis üzleteket, kötelező a maszkviselés, és tiltott a kijárás este 8 óra után. Több, mint 1 éve szedi áldozatait a vírus, a rádióból, tévéből, socialmédiából minden nap csak a rémhír árad. Az elején még lelkes családanyák, fiatalok és idősek komolyan vették a kormány intézkedéseit és az ország legnagyobb része őszintén hitte, hogy ha egy emberként összefogunk, és mindenki fegyelmezett marad, akkor Magyarország legyőzi ezt a szörnyűséget. Családok otthon maradtak, édesanyák tanácsokat osztottak meg egymással, hogy lehet karanténban a gyerekek figyelmét lekötni, lefárasztani őket
Mindenki kreatívkodni kezdett, a kényszerszünet miatt az ország egy része becsődölt, mások szárnyaltak, egyesek főztek, ettek és híztak, mások edzettek és fogytak, egyesek online képezték magukat, mások
eltunyultak, miközben az orvosok, nővérek, ápolók egyre nagyobb szélmalomharcot vívtak a betegekért és a végkimerültségig dolgoztak, és sokan gyászoltak.
Eközben aki az elején kitartott, elkezdett belefáradni, aki az elején még örömmel mondott le egy nyaralásról annak reményében, hogy hamarabb túl leszünk az egészen, az is már kimozdulna, menne. Gyerekek nyáriszünetei úgy telnek, hogy szinte semmit nem szabad csinálni, és azt a kevés valamit is szinte csak egyedül. Nincs buli, nincs étterem, nincs kávés randi a barátnőkkel. Új rutinok alakulnak ki, az online térben soha nem beszélgettek még ennyit, mint most, és a virtuális együttkávézások a fénykorukat élik. A kifejlesztett oltások nem mindenkit győztek meg, egyesek rohantak felvenni, mások pedig az oltással beadott chiptől és a totális ellenőrzéstől tartanak. Egy a biztos, nincs egység, félelem és bizonytalanság van, kérdések vannak válasz nélkül.
Ebből lett elég. Ez a festmény egy álomkép, egy vágy, hogy jöjjön egy vihar, tépje le az ágat, és vigye magával a ráakaszkodó maszkot, mely azegész világ számára most mindazt képviseli, amitől szabadulnánk.
Szabad akarat
A kép azt ábrázolja, ahogy az emberi életet képzelem.
Olyan, mint egy hatalmas kirakós: az életünk kis részletei a kirakó darabkái, amiket sokszor nem tudunk hová tenni, de attól még Isten tervében megvan a helye. Sokszor nem tudjuk, hogy egy-egy darabbal mit kezdjünk, de ha egyszer a helyére kerül, a kép összeáll és látjuk az egészet és rádöbbenünk, hogy kellettek még a nehéz pillanatok is ahhoz, hogy a teljes kép így összeálljon.
Sokszor van, hogy a káosz, ami körölvesz, csak azért káosz, mert nem más, mint egy marék, kirakásra váró puzzle darabka, amit egy az
egyben odaadhatok Jézusnak, aki szépen a helyére teszi őket.
Az asztal egyik oldalán én, velem szemben Jézus ül, és közösen rakjuk kiaz életem nagy kirakósát.
Az asztalon a kirakott puzzle részek, az életünk részei, az életünk útja, teleszőve sokmindennel: a hitünkkel (szent könyv) a vágyaink (utazás, pálmafa, tenger) az idő, a kapcsolatunk, házasságunk, a pénz. Számomra fontos rész Isten dicsőítése, ami nálam a zenei hangjegyek formájában jelenik meg, és végül, de nem utolsó sorban a fontos, de kedves kötelességeink (ami számomra most a kutya képében jelenik meg, de ez lehetne család, gyerekek, kinek mi.)
Van egy üres hely középen. Az a forma sehol máshol nincs a kirakósban.Ebbe kell beletenni az odaillőt, melyről én dönthetek a szabad akaratommal, hiszen a kezemben tartott mindkét darab beleillik. Választhatom az egóm felemelését, vagy a rabságot, a megkötözöttségeket, (a bűneimet, a függőségeimet, a bálványaimat) vagy választhatom azt, ami Jézus kínál, a hitet, a megváltás kegyelmét, a szabadságot, Őbenne. Mindhárom darab beleillik az üres helyre, a döntés az enyém. Ezért a kép címe: Szabad akarat.