Rólam

Farkasné Márta Barbara vagyok, Bortschy. A festés az egyik legszebb módja az önkifejezésemnek, cél, szenvedély, kihívás, és megnyugtató tevékenység egyben.

Mikor a szavak elfogynak, a festmények kezdenek beszélni és mesélnek arról, ami legbelül egy láthatatlan hidat képez ember és ember közt.
Gyermekkorrom óta az életem része az alkotás, a legtöbb közösségben én voltam “a kreatív” személy, aki egy egyszerű papírszalagból rózsát hajtogatott, és a keze alatt mindig valami szépség született. Sokáig nem is gondoltam, hogy ez mennyire az életem része lesz később is. Ennek ellenére hosszú évek teltek el úgy, hogy az alkotásra egyetlen percet sem szántam, mert nem hittem magamban.
Elmondhatatlanul hálás vagyok, amiért az életem úgy alakult, hogy olyan támogató közegem lett, akik felismerték bennem a lehetőséget, bátorítottak, és hittek bennem, így már én is könnyebben indultam el a művészet hosszú, izgalmas, rögös, de csodálatos útján.
Hosszú, mert hiszem, hogy ahogy a jó pap is, egy művész is holtig tanul. Mindig van egy következő szint, egy elérendő cél, aminek teljesítésével újabbak tárulnak elénk.
Izgalmas, mert sokszor folyamatában derülnek ki a kis irányváltások, mikor az új ötletek még újabbakat hoznak, vagy a jónak vélt ötletekről kideról, hogy nem azok.

Rögös, mert a folyamat sok tanulással jár, ha nincs kellő alázat bennem, nem tudok előbbre lépni, és a tanulás folyamata nem csak dicséretekről szól. Ezt az egészet sokszor hasonlítom egy érzelmi hullámvasúthoz, egy komplett önismereti tréninghez, amik mind azt a célt szolgálják, hogy menjek előre, a célom felé.
És csodálatos, mert akárhogy is nézem, csak a hála az, ami mindig a szívemben van, ha a művészetemre, az alkotó társaimra, vagy családomra, barátaimra, mint támogatóimra gondolok. És ha visszatekintek, honnan indultam, és hol vagyok most, akkor mosolygok, boldog vagyok és csillogó szemmel, tettrekészen lépek a következő lépcsőfokra.